Korai szakaszában a színpadi gépek túlnyomórészt kézi működtetésűek voltak. Az ókori görög színházak például *mechanikus* eszközöket használtak tárgyak leengedésére, míg az ókori Róma színpadai alulról felemelkedő elülső függönyöket alkalmaztak. A reneszánsz idején az olasz művész, Leonardo da Vinci forgószínpadot tervezett színházi produkciók számára. Japánban a kabuki előadó, Namiki Gohei feltalált és használt egy fából készült forgószínpadot. A kínai Qing-dinasztia idején az udvari táncszínpadok emberi-hajtású csörlők segítségével működtették az előadók emelésére és süllyesztésére szolgáló rendszereket.
Az elektromos kor eljövetelével a színpadi gépek fokozatosan áttértek az elektromos{0}}meghajtású rendszerekre. Ahogy az elektromosság széles körben elterjedt, a színpadi gépek tervezése és működési módjai alapvető átalakuláson mentek keresztül.
Az elmúlt években a számítástechnika és a digitális vezérlőrendszerek fejlődése új korszakba vezette be a színpadi gépeket. A modern színpadi gépeket ma számítógépes programok vezérlik, magas fokú automatizálást és intelligenciát érve el olyan technológiák alkalmazásával, mint a PLC-vezérlés és a több{1}}motoros szinkronizálás.